Planting in the past / Palántanevelés a múltban

The first step to produce your ground paprika starts early spring with preparation of soil for the plants to grow. The seeds always come from previous year’s fruit, they need to be dried and selected carefully to provide a good reproductive base. In the past this was the job of the farmer, today qualified breeding and reproduction technology and methods as well as licenses and fees are used. In this post I discuss archaic ways to start growing the plants, and a later post will discuss newer methods.

In olden times the seeds were traditionally sown around 12 March in hotbeds, which were specifically built to provide nursery for the seedlings. The seeds first needed protection against poultry and birds, later as the first leaves appeared above the soil they needed protection against night frosts in April and May.

A paprika hotbed in Szeged was a long and narrow piece of land in the backyard. On these long stretches of raised soil a wooden structure was built to create a protective bed or nursery for the seedlings. Paprika hotbeds called kötröc in Bogyiszló, a village in the Kalocsa region, were sitting in the courtyard. Hotbeds were rectangular-shaped raised beds, the walls of which were at first built from the dry branches of sunflower plant, later these were replaced with wooden planks. At nights the beds were covered with cloth or long stalks of plants like corn or sunflower. Sometimes windowpanes were used ensure both heat and light.

For the seeds to grow you need smooth and firm soil, enough humidity, heat and light. The sowing bed was first dug up, mixed with manure, which was to provide heat for the seeds, then raked and pressed. This was topped with a layer of sand and watered well before the seeds were sown on this bed. The seeds were then covered with a thin layer of soil mixed with dry and fine manure and were well-watered again. The sowbeds then had to be watered every other day until the seedlings were ready to be transplanted. In the meantime, farmers had to make sure the seedlings in the hotbed received enough humidity but not too much, enough light and fresh air, but not too much.

It takes about 3-4 weeks for the seeds to start germinate and develop the first leaves, and by May the plant is ready to be transplanted: it has 6 to 8 leaves, about 18 cm long and has bushy roots. Today transplanting may start as early as first part of May, but in the past transplanting started at the end of May. This was arduous work, no one could rest before all the seedlings were transplanted, as once taken out of the sowbed, the plant must be transplanted in the shortest possible time. As it was said in the old days: „Like a corpse, the plant must be removed from the bed.

A magok melegágyba vetésének hagyományos, régi időpontja március 12-e volt. Ezeket a melegágyakat külön arra a célra építették, hogy biztosítsák a megfelelő közeget a palánták neveléséhez. A magoknak elsősorban védelemre volt szükségük, hogy a madarak – különösen a baromfi – ne férhessenek hozzájuk, később pedig, mikor az első levelek már előbújtak a talajból, leginkább az éjszakai fagyok fenyegették őket áprilisban és májusban.

A szegedi paprikanevelő melegágyat egy hosszú, és keskeny földdarabként kell elképzelni a hátsó udvarban. A felásott, átmozgatott, hosszú földfelületen egy fából készült alkalmatosságot építettek, hogy megfelelő melegágyat alakítsanak ki a palánták neveléséhez. Utóbbit Bogyiszlón, a kalocsai paprikatermelő régióban, kötröcnek hívták, és az elülső udvarban helyezték el. A szögletes formájúra kialakított melegágyak oldalai – melyek először készültek el – száraz napraforgószárakból épültek, később azonban felváltották őket a deszkák. Éjszakára a melegágyat valamilyen anyaggal borították be, esetleg a napraforgó vagy kukorica hosszú száraival. Időnként üvegtáblákat is használtak, melyek egyszerre biztosították a hőt és a fényt is.

Ahhoz, hogy a magokból egészséges palánták fejlődjenek ki, egyenletes és szilárd talajra van szükség, elegendő nedvességgel, meleggel és fénnyel. A területet először felásták, majd – a magok hőellátását biztosítandó – a földet trágyával keverték össze, végül elgereblyézték és lenyomták. A tetejére egy réteg homok került, amit bőségesen meglocsoltak, mielőtt még a magokat a melegágyba vetették volna. Miután elhelyezték a magokat, egy vékony talajréteggel borították be őket, melyet száraz- és nyerstrágyával kevertek, majd újra öntözés következett. A locsolást minden másnap meg kellett ismételni, egészen addig, míg a palánták készen nem álltak az ültetésre. A termelőknek időközben ügyelniük kellett rá, hogy a magok megfelelő mennyiségű nedvességhez, fényhez és friss levegőhöz jussanak.

Körülbelül 3-4 hét kellett hozzá, hogy a magok csírázni kezdjenek és leveleket hozzanak, május táján pedig alkalmassá váltak az ültetésre. Az egészséges, edzett palántát arról lehetett megismerni, hogy már 6-8 levele és sűrű gyökérzete volt, hossza pedig elérte a 18 cm-t. Manapság az ültetés folyamata már május elején is megkezdődhet, régen azonban megvárták vele a hónap végét. A munka igen megerőltető volt: Senki sem pihenhetett, míg minden palántát el nem ültettek. Miután a növények kikerültek a melegágyból, a lehető legrövidebb időn belül el kellett ültetni őket. A régi mondás szerint ugyanis „A paprikát, mint a halottat, vinni köll!”

97dd98dd2a245fecc6271b9ee3a9356b

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s