What’s in a name? That which we call…  /Shakespeare: Romeo and Juliet/ / Minek nevezzelek…? /Petőfi: Minek nevezzelek?/

I’ve been looking at names for peppers, chillies and paprikas, and I’ve found that when you go through the different names and their variations, you can get information on when and where the spice appeared and began to be used.

Many languages use the same word pepper for the fruit that Hungarian language has two different words for: paprika (meaning spice paprika or chilli) and bors (meaning (black) pepper). To complicate things more: the word paprika in Hungarian means not only spice paprika but fresh paprika variants as well.

But, back to history and word derivation: it was Alexander the Great who introduced (black) pepper into Europe after his Indian campaign in 326 BC. Chilies or paprikas were introduced to Europe much later, in the sixteenth century only, after Cristopher Columbus’ journey to what he thought was India. The fruits of the chilli plants were close in spiciness to (black) pepper and chilli fruits may have resembled peppers, therefore it was natural people who had known and used peppers before likened the chillies to peppers and used the same names or a derivative form for them.

Typical word formation is to refer in the name to the supposed origin of the plant. For example, Indian pepper refers to the belief Columbus had brought the plant from India. In western Europe the plant was called Spanish pepper for the assumption that Spanish tradesmen introduced it to the population. In eastern Europe the Turks were most active in trading therefore the names Turkish pepper, Tatar pepper, pagan pepper. The name red pepper emphasized the colour difference between the two peppers, red and black, and the Hungarian term red gold (piros arany, now a brand name) referred to the high value attached to the spice. Garden pepper was another early name used for the plant in Hungary, because it served as decoration in the gardens of the rich.

The earliest written record of the word paprika is from a text produced in Szeged in 1748. Paprika is a derivative of the southern Slavic word papar meaning pepper, and the diminutive suffix –ka is added to the word, thus the meaning little pepper. Paprika appeared as family name for the first time in the 18th century, which shows more and more people knew, cultivated and consumed paprika around Szeged.

We don’t know why Szeged people coined the new term paprika from the Slavic papar, when they could have borrowed and used the Turkish biber (corruption of pepper), too. But, it’s probably not important. What is important is that meals prepared with red spice paprika came to be known internationally as typical Hungarian meals, and the Hungarian word paprika was borrowed into many other languages, and names of dishes likewise: just think of the English paprikash, the German Paprikasch, or the Slavic paprikaš words.

Ebben a posztban a paprika elnevezésénél, pontosabban elnevezéseinél szeretnék elidőzni egy kicsit. A száraznak és teoretikusnak tűnő nyelvészeti téma tulajdonképpen nagyon izgalmas: A fűszer különböző neveinek végigkövetésével információkat kapunk arról is, mikor milyen körökben jelent meg, kik használták, és így tovább.

A  fűszerként használt paprikaőrleményt és a borsot számos nyelv egy szóval jelöli, míg a magyar alakok egyértelműen különböznek. Míg a bors már Nagy Sándor indiai hadjáratával (Kr. e. 326) ismertté vált Európában, addig a paprika csak Kolumbusz amerikai útja után terjedt el az Óvilágban, a 16. században. A paprikát, mint újdonságot éppen ezért a korábban már ismert borshoz hasonlították. Mivel Kolumbusz úgy tudta, Indiában járt, Európában a paprikát gyakran indiai borsnak nevezték. A növény nyugaton a spanyolok, keleten a törökök közvetítésével terjedt, ezért hívták spanyolborsnak, törökborsnak, tatárkaborsnak és időnként még pogányborsnak is. A borstól gyakran a színe említésével igyekeztek megkülönböztetni (veres bors), értékét pedig az aranyéhoz hasonlították (piros arany). Mivel a paprikát kezdetben dísznövényként kezelték, és gyakran nemesasszonyok kertjeit díszítette, elnevezései között a kerti bors kifejezéssel is találkozhatunk.

A paprika szóról Szegeden került elő a legkorábbi írásos feljegyzés, 1748-ban. A szó a bors délszláv nevének (papar) képzővel ellátott alakja. A 18. századtól a paprika családnévként is előfordul, jelezve ezzel, hogy a növény egyre szélesebb körben válik ismertté, egyre többen foglalkoznak vele

Máig nyitott kérdés, hogy miért a szláv névből képeztük saját szavunkat, hiszen adva volt a török kifejezés (biber) lehetősége is. A paprikára használt spanyol szóval (pimiento) azonban – a földrajzi korlátok miatt – kevésbé kerültünk kapcsolatba.

A történet vége mindenesetre az, hogy a paprikával készült, tipikusan magyarnak tekintett ételek nevei már a magyar paprika szóval kerültek át a nemzetközi köztudatba: Jó példát jelentenek erre a paprikash angol, a Paprikasch német és a paprikaš szláv szavak.

vilag_terkep

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s