Monthly Archives: June 2016

Ökoturizmus Röszkén és másutt

Míg a korábbi bejegyzések mindig leírások voltak történelmi tényekről, mezőgazdasági tudnivalókról vagy éppen receptekről, addig most egy konkrét programajánlatot szeretnék bemutatni.

Az „öko” és „bio” előtagok mostanában olyan gyakorisággal fordulnak elő, hogy néhányan talán már rájuk is untak. Ugyanakkor népszerűségük csakis azért áll fenn, mert folyamatos érdeklődés fordul feléjük. Mi tagadás, egyre intenzívebben és egyre gyakrabban tapasztaljuk, hogy természeti környezetünk teherbírása véges, a rá gyakorolt hatásunk pedig talán már most is visszafordíthatatlan. Hiszen a nyarak jóval forróbbak, mint akár csak tíz évvel ezelőtt, a hulladék kezelése egyre nehezebbé válik, a boltokban kapható gyümölcsök, zöldségek minősége pedig ugyancsak megkérdőjelezhető. Így tehát teljesen érthető, hogy a szabadidő eltöltésének egy új, mondhatni „zöld” változata terjedt el: Az olyan célállomások kerültek fókuszba, ahol az ember még alig fejtette ki káros befolyását. A természeti és kulturális értékeket a pihenni vágyók eredeti állapotukban keresik fel, és igyekeznek azokat változatlanul megőrizni. Ebben áll az ökoturizmus lényege.

Lássuk, hogy Szegeden és környékén milyen lehetőségek közül választhat a látogató, aki a nyári hónapokban szeretne kipróbálni egy ökoturisztikai programot! A teljesség igénye nélkül ott van például a Csermely Környezetvédelmi Egyesület, akik éjszakai túrákat szerveznek Csongrád megye természetközeli területein, vagy a Kiskunsági Nemzeti Park, akiknek jóvoltából a látogatók vízitúrán vehetnek részt a Tiszán, vagy kerékpározhatnak az Alsó-Tisza vidéken. A Szegedtől nyugatra fekvő Zákányszéken madárkert (díszmadár- és kisállatpark) várja az érdeklődőket, az ásotthalmi Majoros tanyán pedig – ahogy már az elnevezés is sejteti – igazi tanyasi környezetben természetvédelmi táborokban vehetnek részt a gyerekek, míg szüleik például egy egészségnappal múlathatják az időt.

A Röszkei Paprika Múzeum pedig több okból is értékes ökoturisztikai élményt kínál. Először is, a kiállítás érzékelteti, hogyan végezték szegedi őseink, környezetkímélő módszerekkel, mégis hatékonyan, a földművelést. Másodszor, „Paprika a népi gyógyászatban” c. foglalkozásunkon bemutatjuk a növény jótékony tulajdonságait, a régi praktikákat. Végül pedig a paprika napjainkban is tapasztalható egészségvédő szerepét.

Paprika and Bulgarian market gardeners in Szeged / A paprika és a szegedi bolgárkertészek

There is a clear connection between Bulgarian gardening technologies and how we’ve traditionally grown spice paprika in Szeged. How? What is this technology? Why Bulgarian?

The truth is what we call Bulgarian gardening technology can be contributed not only to Bulgarians but to the Turks as well. Similarly to Hungary, Bulgaria was also under Turkish rule, but for a considerably longer time, for close to 500 years. One view is that the Turks imported their gardening technologies to Bulgaria and taught the local population how to successfully grow fruits and vegetables in order to guarantee long-term food source for their army. The Turks founded extensive gardening areas around Trnovo and as a result local traditional gardener dynasties evolved. This view is underlined by the fact that the Bulgarian terminology for gardening techniques is of Turkish origin. According to another view, it was actually contrary to the Turks that the local Bulgarian population would develop their own technology to grow food plants because they were forced to work on a much smaller area, therefore they needed more efficient, more intensive ways to grow food plants. And, this is precisely what Bulgarian gardening is about: how to best use a small piece of land. It is said that Bulgarian gardeners in Hungary would grow ten times more crop on the same land as local traditional gardeners.

When there was not enough work in their homeland, many Bulgarian gardeners would start to move to the west and north, especially north of the river Danube and would take their knowledge with them. By the end of the 19th century Szeged was also home of many Bulgarian gardeners. It was them who successfully grew peppers, paprika and tomato by using nurseries (hot beds) for the seedlings before they were transplanted. It was them who first grew squash, eggplant, leek, black beans, lettuce and cucumber in Hungary and in the Monarchy.

By the end of the 19th century there were Bulgarian gardens around most Hungarian towns. The novelty growing technology they used, the provision of early and exciting vegetables for the markets and the good prices they offered made them important and acclaimed members of society. At first they returned to their homeland in wintertime but soon they would settle for good and develop their own communities with gardener dynasties. Bulgarian gardeners would form their own work teams. They were reluctant to employ outside help, and they lived, ate and worked together in order to safeguard the secret of their knowledge.

Things changed after World War One. Many Bulgarians continued to work and provide fresh vegetables for the market but many were called back to their country to list up for the army and most wouldn’t return. Despite this their numbers provisionally grew in Hungary by the end of the 1920s, but dropped afterwards. More recently Bulgarian growing technologies may have been taken over by mechanization, but we definitely profited from them a great deal: using nurseries for the seedlings to facilitate early growth, use of irrigation in the growing period and using many different plants in symbiotic relationship on a small piece of land. Without these, spice paprika production would not have been as successful as it was.

A paprika és a szegedi ferencesek kertkultúrája közötti kapcsolat után egy másik helytörténeti sajátossággal készültem: Ebben a bejegyzésben a szegedi bolgárkertészek paprikatermesztésre gyakorolt hatását igyekszem leírni.

Bevezetésként lássuk, milyen körülmények vezettek a bolgárkertészeti technika kialakulásához! Igazság szerint a módszer nem is köthető kizárólag a bolgárokhoz, a törökök is jelentős hatással voltak rá. Ahogy Magyarország, úgy Bulgária is állt török uralom alatt, hazánknál jóval hosszabb ideig, közel 500 évig. Az egyik elmélet szerint a török megszállók magukkal hozták saját agrikultúrájukat, és mivel hosszabb időre rendezkedtek be, így a korrekt ellátmányozás érdekében a helyi lakosokat is megtanították rá. A törökök Trnovo környékén kertészközpontokat hoztak létre, s ennek köszönhetően alakulhattak ki a kertészdinasztiák. Innen eredeztethető, hogy a bolgárkertészek szakszavai mind-mind török gyökerűek. Egy másik elképzelés értelmében azonban nem a törökök támogatása, sokkal inkább elnyomó intézkedéseik generálták a bolgárkertészet kialakulását. Eszerint a hódítás után a bolgár lakosok jóval kisebb területre kényszerültek a megszokottnál, így meg kellett tanulniuk, hogyan gazdálkodjanak ott a lehető leghatásosabban. A bolgárkertészet célja tulajdonképpen ez: egy kis terület minél gazdaságosabb kihasználása. A szóbeszéd szerint a magyarországi bolgárkertészek tízszer annyi terményt képesek voltak kihozni ugyanakkora területből, mint a helyiek.

A kertészek tehát speciális tudásra tettek szert, és mivel hazájukban ismereteik már nem számítottak különlegesnek, illetve nem volt elég munka, északra és nyugatra kezdtek vándorolni. Kezdetben főként a Dunától északra telepedtek le, a 19. század végére jelenlétük már Szegeden is meghatározó volt. Nekik köszönhetően vált mindennapos zöldségünkké a paradicsom és a paprika, melyeket melegházas előhajtatással rendkívül hatékonyan tudtak termelni. A fűszerpaprika mellett a húsos, fehér étkezési paprika termesztésében is élen jártak. Ők honosították meg nálunk és a Monarchia területén a spárgatököt, a padlizsánt, a póréhagymát, a fekete babot, sőt salátát és uborkát is termesztettek.

A 19. század végén már szinte minden magyar város környékén megtalálhatóak voltak a bolgárkertészek. Újszerű technikájuknak, izgalmas és korán termő zöldségeiknek, valamint jó áraiknak köszönhetően megbecsült tagjai voltak a közösségeknek. Eleinte télidőben hazatértek hazájukba, de aztán hamar megtelepedtek, s mikor már nem csak bérelt földeken gazdálkodtak, dinasztiák alakultak ki Magyarországon. A bolgárkertészek munkaközösségekben dolgoztak, eleinte nem szívesen vettek fel magyar idénymunkásokat, őrizték a titkaikat. Együtt laktak, étkeztek és dolgoztak.Az ideális állapotoknak véget vetett az első világháború. A bolgárkertészeknek köszönhetően volt friss zöldség a harcok alatt és után, ám a világháborúban sokukat hazahívták, s már nem mind tértek vissza Magyarországra. Ennek ellenére a húszas évek végére újra nőtt a számuk, ez a szám azonban azóta fokozatosan csökkent. A bolgárkertészek módszereit meghaladta a technika, a gépesítés, de mindenképpen sokat tanultunk tőlük, elsősorban a melegházi termelést és az öntözést, a kis területen sokféle, szimbiózisban történő termesztést. Mindez a paprikatermesztésben is alapvető jelentőségű, rendkívül jól hasznosítható.

Paprika a kolostori kertekben

A növényvédelem és növényápolás általános szabályai után szeretnék bemutatni néhány egyedi, helytörténeti jellegzetességet. A fűszerpaprika szegedi múltjából fogok felvillantani néhány kevésbé ismert, izgalmas epizódot.

A történet a ferences rend szegedi felbukkanásával kezdődik, amelyre 1316-ban került sor. Majd a szerzetesek első templomukat 1509-ben szentelték fel, az épület akkor még nem a mai, Mátyás téren látható formájában állt, azóta többször átépítették, rekonstruálták.

A ferences barátok nemcsak a közösség papjai, hanem gyógyítói is voltak. Mint tanult, a természettudományokban jártas emberek, hatalmas kertet tartottak fenn, ahol a haszonnövények mellett gyógyfüveket is termesztettek. A később világhírűvé vált szegedi paprikát Bálint Sándor föltételezése szerint a ferencesek honosították meg Szegeden. Ezt írja: „Szeged történetéből tudjuk, hogy az alsóvárosi franciskánus kolostor a török hódoltság idején hatalmas missziós terület központja, amelynek hatóköre egész Dél-Magyarországra kiterjedt. A barátok a népnek nemcsak papjai, hanem tanítómesterei, sőt orvosai is ebben az időben. Erről könyvtáruknak számtalan egykorú orvosi szakkönyve is tanúskodik. Tudjuk azt is, hogy a szegedi kolostornak valamikor hatalmas kertje volt, amely gyógyító füvekben, egzotikus növényekben, hatalmas fákban egyaránt bővelkedett. Egyáltalán nem lehetetlen tehát, hogy ők plántálták be török földről, a Balkánról, és ismertették meg az alsóvárosiakkal, a paprikatermelés későbbi nagymestereivel. Tudjuk, hogy ezekben a századokban különösen a hideglelés (malária) tizedelte népünket, és éppen ennek orvossága, csillapító szere gyanánt tűnik föl a paprika.”

A paprika C-vitamin tartalma, étvágyjavító illata, gyulladáscsökkentő és lázcsillapító képességei természetesen sokat segíthettek a gyógyulásban. A középkori szegedi ferenceseknek még nem állt rendelkezésére ennyi információ, felismerték azonban a paprika jótékony tulajdonságait. Azonkívül, hogy a növényt gyógyszerként használták, szebbé is tették vele a kolostori kerteket. A paprika eredetileg ugyanis dísznövény volt, piros hüvelyeit impozánsnak tartották, de mérgezőnek hitték. Később jöttek csak rá arra, hogy betegségek ellen is nagyon jól használható. A paprikás pálinka – mint a legalapvetőbb népi gyógyszer – ma is a szeged-alsóvárosi Ferences Látogatóközpont egyik különlegessége.

Növényápolás, növényvédelem

A paprika és más amerikai eredetű zöldségek bemutatása után térjünk át a növényápolás és növényvédelem jóval több szakmai hozzáértést igénylő témájára!

A fűszerpaprikával készíthető számos, ízletes fogásnak természetesen a tökéletes állapotban szedett zöldség az alapja. A továbbiakban át fogjuk tekinteni, pontosan mit is tehetünk, hogy ősz elején szép, egészséges paprikahüvelyekhez juthassunk.

Ültetés után a szedésig két-háromszor kapálják a földet: az első kapálás, amikor még kicsi a palánta, történhet kézi kapával vagy lóekével, manapság kultivátorral. Ahogy nő, bokrosodik a növény, csak kézi kapával vagy kézzel lehet gyomtalanítani, gazolni.

A talaj természetes nedvessége és a tavaszi esők általában június végéig kitartanak, júliustól azonban, különösen a virágképződés során és az érés kezdetén öntözni szükséges. Régen a kútról hozták a vizet, kézi locsolóval locsoltak, ma csepegtető, mikroszórófejes, nagyüzemekben Lineár öntözőberendezéseket alkalmaznak.

A hozzáértő gazdálkodás és növényápolás eredményeként magasabb terméshozam érhető el. A betegségekkel szemben ellenálló fajták kiválasztása, a fémzárolt vetőmag használata és a növényvédő szerek megfelelő használata a betegségek megjelenésének kockázatát csökkentik, a tápanyag utánpótlás és gyomirtás a növény növekedését segítik elő. A nitrogén, foszfor és kálium tartalmú műtrágyát általában növényvédő és gyomirtó-szerekkel együtt, az öntözővízzel adják a növényhez.

Végül vegyünk sorra néhányat a paprika kártevői közül, és lássuk, hogyan lehet védekezni ellenük! Pattanóbogár/drótférgek: Talajlakó kártevő, különösen a helyrevetéses termesztési módnál fordul elő, a kártevő a fiatal palánta gyökerét rágja, a palánta kidől. Védekezés ellene: Rovarölő szeres talajfertőtlenítés a vetést megelőző talajmunkánál. Vetési bagolylepke: A lárva levéllel táplálkozik, a hernyó a gyökérnyakat rágja. Védekezés ellene: Rovarölő szeres talajfertőtlenítés, permetezés hajnalban, amikor a hernyó feljön a talajból. Gyapottok bagolylepke: Nyár végén jelenik meg, a termést belülről rágja, a termés elrohad, vagy könnyen romlásnak indul. Védekezés ellene: Ha a lárvák megjelennek, speciális rovarölő szerrel permetezik.