Monthly Archives: January 2017

Világhírű magyar gulyás a Röszkei Paprika Pakban

Bizonyára mindenki ismeri az érzést, amikor egy külföldi úton eljön a helyi finomságok megkóstolásának várva-várt pillanata. Egy magyar utazó számára természetesen sarkalatos kérdés a gasztronómia, saját gazdag konyhánk ismerete és az új tapasztalatok szerzése.

Bár a sztereotípiákat óvatosan érdemes kezelni, talán mégis kijelenthető, hogy minden országnak megvan a maga specialitása, ami első asszociációként jut eszünkbe az adott terület nevének hallatán. Így kötjük össze például a sushit Japánnal vagy a bolognai spagettit Olaszországgal. Magyarország vonatkozásában pedig valószínűleg leggyakrabban a töltött káposzta, a hortobágyi húsos palacsinta, a lángos, a rétes és természetesen a gulyás neve merül fel.

A De Aardappeleters c; holland sorozat – a cím magyar fordításában a burgonya szó szerepel – éppen a fenti izgalmas kérdést boncolgatja. 10 epizódot forgattak, és mindegyiket egy adott régió kultikus fogásának szentelték. Természetesen nemcsak egy egyszerű receptet közöltek, hanem saját közegében nyomoztak az aktuális finomság után, sorra vették a hozzávalókat, azok előállításának folyamatát, esetenként termesztési módszereit.

A gulyásról (és persze járulékosan Magyarországról is) szóló rész igazán tanulságos anyag: Hiszen az egyik legjellemzőbb fogásunkat egy külső szemlélő tapasztalatain keresztül érzékelteti, és visszaigazolást ad arról, milyen népszerű is konyhánk büszkesége a nagyvilágban.

A gulyás alkotóelemei között a sorozat címét adó burgonyán kívül természetesen a törött paprika is helyet kap. Utóbbin keresztül pedig a De Aardappeleters stábja a Röszkei Paprika Parkba is ellátogatott, ahol Molnár Alberttel beszélgettek a különböző paprikafajtákról, a termesztésről, a szárításról. Különös figyelmet érdemel az interjúnak az a részlete, ahol a holland stáb a gulyás és a pörkölt közötti különbségekről tudakozódik.

Bár a film holland és német nyelvű, az ismerős helyszínek és szereplők kedvéért egy kattintást mindenképpen megérdemel. A Röszkei Paprika Parkban forgatott jelenetek 7 perc : 14 másodpercnél kezdődnek.

A film az alábbi linken érhető el: https://vimeo.com/199137153

Mindenkinek jó szórakozást! 🙂

Advertisements

A paprika rímekben

Közeledik a magyar kultúra napja, a történeti források szerint ugyanis Kölcsey Ferenc 1823. január 22-én készült el a Himnusszal. Ebből az alkalomból úgy döntöttem, hogy – kissé eltérve az eddigi bejegyzések csapásirányától – a mai cikkben egyesíteni igyekszem az ünnephez köthető nemzeti jelleget és a Himnuszhoz hasonló egyéb lírai kincseket.

Lássuk tehát, hogy a magyar konyha egyik legalapvetőbb kelléke, a paprika miként jelenik meg irodalmunkban! Ez alkalommal két (gyerek)versen keresztül szeretném szemléltetni a szerepét.

Az első Molnár Dániel munkája, mely szórakoztatóan, de pontosan foglalja össze a zöldség eredetét és számos felhasználási módját.

Molnár Dániel

VERS A PAPRIKÁRÓL

 

Paprikám ma ajkat éget

ám mivégett vagy te kába

gyógyelixír lett belőle

méregerős pálinkába.

S hinnéd-e hogy ezeréves

kultuszát a paprikának,

köszönheted jó Kolumbusz

derék hajóorvosának.

mint a Pinta krónikája,

szinte mint egy kalandregény

új erőre a chili-táptól

kapott néhány hajóslegény.

Haiti földjén lelt a doktor

csípős chili-paprikára

s Sevillába visszatérve

egyből felszökött az ára.

Velencében spanyol borsot

kínáltak a Szent Márk téren,

szólt az árus, kiabálta

ettől pezseg újra vérem.

Paprikától piroslott a

szegedi táj és vidéke

s lett a chili csalogató

szecsuáni konyha éke.

Hallottad-é, hogy a mole

csokoládés chili mártás,

Indián családi körben

valóságos égi áldás.

Szerintem a nagy varázsló

Innen kapta magyar nevét,

csili-csala csodáira már

ott a mindent tudó pecsét.

Méregerős paprikáját

Professzor Úr maga szedte

Szolcsányinak Széchenyi díj

Egyik legkiválóbb tette.

Fáj a feje, gyomra tája

üzenetem szól a mának,

szépülésed, gyógyulásod

köszönd meg a paprikának.

 

A fenti költeményt akár általános bevezetőnek is tekinthetjük a következő epizodikusabb, de nem kevésbé értékes darabhoz:

Piros molnár

 

Miskén, a paprika-malomnál,

talpig pirosan állt a molnár

az egyik téli délelott,

ahogy a kis malom elott

a puha hóban mászott, mint

sárga bogár, a gépkocsink.

Én azt hittem, hogy mint a tél,

minden molnár olyan fehér.

Tévedtem, s ezért mosolyom

átszállt a malomudvaron.

És az jutott eszembe még:

boldog vele a feleség.

Mert hazaballag ez a molnár,

és nem dörmög a vacsoránál,

az asszonyhoz nem szívtelen,

ha étele tán színtelen.

Leül, nyugodtan nekilát,

megrázva elébb lajbiját,

s bevágja – nem csinál csodát –

mondjuk, éppen a kocsonyát.

 

                                                                                                                     Simon István

A bogyiszlói paprika és paprikamalom II.

Előző cikkemben a kalocsai tájkörzet egyik híres paprikatermelő falujáról, Bogyiszlóról tettem közzé rövid szöveget. A bejegyzésben kitértem a település speciális fekvésére, a legjellemzőbb paprikafajtákra és termesztésükre. Most következzen a technológiai háttér, a bogyiszlói paprikamalom szerepének bemutatására!

Az 1930-as évek végén megnyíló paprikamalmot az ország legmodernebb létesítményei között tartották számon. Malomként körülbelül az 1950-es évekig működött, 12 köves rendszerrel dolgozott. A malom a szikkasztáshoz is helyszínt biztosított, az időben előre haladva ez vált a leginkább preferált megoldássá. A malom épületének udvarán ma is láthatóak a szikkasztást segítő állványok, amik a füzérek fellógatását tették lehetővé. A létesítmények tetővel rendelkeznek, így a termést nem érhette nedvesség, de fújhatta a szél, így a termések könnyebben megszáradtak. A szárítást a paprikamalomban úgy oldották meg, hogy szeletekre aprították a paprikát, és egymás felett elhelyezkedő rostákon terítették szét. Ezeket alulról fűtötték, mindig a nyersebb adagot igyekeztek lent elhelyezni, közvetlenül a kazán fölött. Az így keletkező félterméket zsákokban tárolták, majd a kőpárok között megőrölték. A hat kőpár közül az utolsót a Szegeden is ismert pirosítókő névvel illették, ez forgott a legnagyobb sebességgel, és itt érte az őrleményt a legintenzívebb hőhatás is. Az őrölt paprika tehát ezen a szakaszon kapta meg igazi, mélypiros színét. A ’60-as években a berendezés modernizáláson ment keresztül, a lisztmalmok példáját követve a köves darálásról áttértek a hengerszékesre. A paprikamalom gyakran exportált nyugatra, került innen törött paprika Ausztriába és Németországba is.

A paprikamalom munkatársai bejárták a környező falvakat – megfordultak például Faddon, Kakasdon – és még a törés, darálás előtt felvásárolták a nyers paprikát. A zöldséget mindig minősítették, és ennek megfelelően fizettek. Fontos, hogy a paprikamalom és a különböző falvakban élő paprikás gazdák között szerződéses viszony volt. Tehát a termelők elfogadták azt, hogy a termést a malomnak adják át, és az értékesítést is rájuk bízzák. A paprikamalom monopóliuma csak 1989-től, a rendszerváltás után szűnt meg.

Sajnos a paprikatermesztés és –feldolgozás jelentősége, csakúgy, mint szinte mindenhol, Bogyiszlón is hirtelen csökkent. Manapság már csak a paprikamalom épületét használják, kizárólag őrlésre.